Az utóbbi időben egyre több neves befektető, elemző és intézmény figyelmeztet, hogy növekednek a kockázatok a világgazdaságban, a 2008-as válság utáni – amúgy is elég gyenge – fellendülés kifulladóban van. Nem csak az értékpapírpiacok résztvevőinek, de az úgynevezett “átlagembereknek” is nehéz időkre kell felkészülniük.

I.) Az IMF figyelmeztetése

A Brexit, a jüan leértékelődése, a világgazdaság lassulása, a nyersanyagárak csökkenése elsősorban a befektetők hangulatát, kockázatvállalási kedvét befolyásolta negatívan, de mindezek a globális pénzügyi rendszert is kedvezőtlenül befolyásolják.

Októberi globális pénzügyi stabilitási jelentésében a – vészmadárkodással nem vádolható – IMF három fő problémára hívta fel a figyelmet. A középtávú kockázatok fokozatosan nőnek. A legfejlettebb gazdaságok, az USA, az EU és Japán különböző ciklikus kihívásokkal néznek szembe, és ezek mindegyike komoly akadályt jelent a pénzügyi rendszer működésére nézve. A fejlett országok még mindig egy alacsony növekedés és alacsony kamatok által meghatározott környezetben vannak, és ez alacsonyan tartja a vállalatok nyereségességét is. A tartósan alacsony növekedés és az alacsony profitok pedig negatív visszacsatolást eredményeznek a gazdaság jövőjére nézve, hiszen a cégek emiatt halogatják a beruházásokat, és a kívánatosnál kevesebb munkahely jön létre.

A három legnagyobb gondot az IMF szerint a következők jelentik.

1.) Az európai bankrendszer komoly krízisben van, ami figyelmeztető jel az egész világgazdaság számára. Az európai bankok még mindig nem heverték ki a válság hatásait. Főleg az EU déli tagállamaiban magas a nem fizető adósok aránya, ami nagy terhet ró az egész pénzügyi szektorra. Mivel a bankok jelentős része veszteséges, és a negatív kamatoknak köszönhetően a többi országban is legfeljebb minimális nyereséget tudnak elérni a pénzintézetek, a befektetők nem tolonganak a szektor körül. Így a bankok feltőkésítése komoly akadályokba ütközik, a hitelezés alacsony szintje pedig visszafogja a gazdaság egészét, leginkább éppen azokban az országokban, ahol a válság miatt a legnagyobb volt a visszaesés.

2.) A globális adósság rekordszintet ért el. A kormányok világszerte egyre több kötvényt bocsátanak ki, hogy a költségvetési deficitet finanszírozzák. Ezt megkönnyítik a rekord alacsony szintű kamatok, ami miatt sok országnak a most kibocsátott kötvények után nemhogy nem kell fizetnie kamatot, hanem még neki fizetnek a befektetők. (Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy egy kölcsönügyletnél a kölcsöadó fizessen azért a lehetőségért, hogy kölcsönadhatja a pénzét…) A költekezés azonban folyamatosan veszít hatásából, az alacsony – sőt sok esetben negatív – kamatok sem turbózzák fel a gazdaságot. Közben az államadósság GDP-hez viszonyított aránya egyre nő világszerte. A legnagyobb gondot Ázsia két legjelentősebb gazdasága jelenti, Kína teljes eladósodottsága a GDP 246%-a, Japánban ez a szám 228% a tavalyi adatok alapján.

3.) A feltörekvő országokban a nem pénzügyi vállalkozások eladósodottsága a GDP-hez képest szintén nő, ami a csődök szaporodását vetíti előre ezekben a gazdaságokban, ami nem csak logikus következmény, de a múltban már több válság tört ki a fejlődő országokban emiatt. Különösen a kínai “árnyékbankok” jelentenek kockázatot, amire a hazánkban is közismert Soros György is többször figyelmeztetett. Az, hogy a kínai kormány engedi, sőt bátorítja a hitelezés növelését, az adósságszint ellenőrizetlen növekedését okozza, és a kockázatkezelés elhanyagolását mutatja. Egy újabb válságban a hitelek nagy tömege dőlhet be, ami a kínai gazdaság méretei, és a világgazdaságban elfoglalt helye miatt súlyos globális krízishez vezethet.

Az IMF jelentése ezekre a kockázatokra igazi megoldást nem kínál, bár ad néhány tanácsot elsősorban a kormányzatok és a jegybankok számára, ami persze a megtakarításaikért aggódó befektetőknek nem jelent segítséget. Nekik más forrásokból kell tájékozódni, ha fel akarják vértezni magukat a várható kihívásokkal szemben.

II.) Mohamed El-Erian szerint nehéz idők jönnek a befektetőkre

Mohamed El-Erian a legismertebb közgazdászok egyike, korábban a világ legnagyobb kötvényalapját kezelő amerikai PIMCO vezérigazgatója, ahol a korábban kötvénykirálynak is nevezett Bill Gross társa volt. Jelenleg a PIMCO anyacégének, az Allianznak a vezető közgazdasági tanácsadója. Az Arany Világtanács legutóbbi kiadványában őt kérdezték arról, hogy hogyan lehet okosan befektetni a jelenlegi alacsony kamatok közepette.

El-Erian kiemelte, hogy figyelemreméltó az a nyugodtság, amellyel a piacok fogadják a sok esetben meglepő politikai fejleményeket, legyen szó a kicsit sem szokványos amerikai választási kampányról, vagy a Brexitről. Ennek hátterében szerinte a jegybankok mindenhatóságába vetett már-már vak hit áll, mert azok az utóbbi években a laza monetáris politikán keresztül minimálisra csökkentették a volatilitást, és a különböző politikai vagy gazdasági események alig fejtettek ki hatást az értékpapírpiacokon. El-Erian azt gyanítja, hogy a jegybankok hatékonysága csökken, így a jövőben számítani kell arra, hogy egy-egy nem várt esemény a piacokat a korábbiaknál jobban meg fogja rengetni.

El-Erian három fő kockázatot lát a világgazdaságban. Az első az erősödő  politikai polarizáció, amely szerinte hátráltatja egy átfogó gazdasági reform bevezetését, ami lehetővé tenné a hosszú távú, fenntartható növekedést. A második a világban látható jövedelmi, vagyoni és a lehetőségekben megmutatkozó egyenlőtlenségek növekedése. Ez tovább növeli a népesség nagy tömegeinek elkeseredettségét, és még inkább elbátortalanítja a politikusokat a reformok bevezetésében. A harmadik a gazdasági-pénzügyi rendszer, amely már jónéhány éve a jövőtől “kölcsönzi” a növekedést, más szóval feléljük a jövőnket. Anélkül nő világszerte az államadósság, hogy javulnának a kilátások a fenntartható növekedésre.

A jelenlegi, már régóta kiegyensúlyozatlan makrogazdasági politika növeli a kockázatát a váratlan piaci árfolyammozgásoknak, különösen a jegybankokba vetett – korábban már említett – szinte vak bizalomnak köszönhetően. Ha ehhez hozzávesszük a politikai elittel szemben az Atlanti-óceán mindkét oldalán fellépő mozgalmak szaporodását és a radikalizmus növekedését, akkor egyértelmű, hogy a korábbaiaknál gyakoribb és nagyobb hirtelen ármozgásokra kell felkészülnünk.

Míg korábban a negatív kamatok – vagy akár a hosszú időn keresztül alacsonyan tartott kamatok – elképzelhetennek számítottak a közgazdaságtanban, ma elértünk oda, hogy a világban létező államadósság mintegy 30 százaléka negatívan kamatozik. Ez torzítja az értékpapírpiacok összességét, mert a hosszú ideje ultra alacsony kamatszint mellett csak növekvő kockázatvállalással lehet pozitív hozamokat elérni, így egyszerre túl sok piaci résztvevő vállal túl nagy rizikót. Ezáltal a piacok árképzési mechanizmusa torzul, a legtöbb befektetési eszköz ára elszakadt a fundamentumoktól. Ez egyúttal csökkenti a portfólió diverzifikációjának hatásosságát is – például nem igaz már, hogy a részvényárak csökkenésekor emelkednek a kötvények, és így a portfóliót ezek megfelelő arányával kiegyensúlyozottá tehetjük. El-Erian szerint a korábbi évekhez képest jóval alacsonyabb hozamokra kell felkészülni, emellett megnő a volatilitás, és egyre többször fordul majd elő, hogy előre nem látható módon korrelálnak egymással az árak egymástól teljesen eltérő befektetési eszközök esetében. Mindezek különösen megnehezítik a hosszú távon gondolkodó intézményi befektetők, például nyugdíjalapok helyzetét.

El-Erian szerint a kockázatok csökkenthetők a készpénznek a portfólióban a megszokottnál nagyobb arányával és az arannyal. Az arany árfolyamában ráadásul jelentős növekedési potenciál van, ha előbb vagy utóbb a jegybankok likviditásbővítésre tett óriási erőfeszítései végre beindítják az infláció növekedését. Az aranyár emelkedéséhez nem is szükséges a ténylegesen növekvő infláció, elég lehet már az ezzel kapcsolatos várakozások megjelenése is. El-Erian úgy látja, hogy ezt az összefüggést egyre több befektető ismeri fel, és mivel egyre inkább nőnek a félelmek a részvények és a kötvények túlértékeltsége miatt, érezhetően erősödik az arany iránti kereslet.

Tóth Péter