Gyakran kérdeznek ügyfeleink az aranyról, mint befektetési formáról, úgyhogy az alábbi cikkben az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdések egy részére szeretnénk reagálni. Hangsúlyozzuk, hogy az alábbiak az egyes portfólió-kezelők magánvéleményeit tükrözik.

 

Meggyőződésünk, hogy az arany hit kérdése, épp ezért nagyon nehéz, de egyben nagyon könnyű is érvelni ellene, illetve mellette. Az arany nem klasszikus befektetési eszköz, ugyanis nem termel pénzáramot. Az arany általában a káosszal van összefüggésben, azaz a fennálló rendszerek működőképességébe vetett bizalom kontraindikátora. Ezért tud előfordulni, hogy nagy defláció és nagy infláció esetén is emelkedhet az ára, hiszen az emberek elvesztik hitüket a gazdaság, a pénzrendszer működőképességében vagy a pénz értékállóságát illetően.
Az arany tartása mellett szóló fő érv hogy a világgazdaságban olyan mértékű az eladósodottság, hogy egyrészt tartósan szükség van negatív reálkamatokra (ez a környezet pedig általában kedvez az arany árfolyamának), másrészt a következő gazdasági válság (ami törvényszerűen be fog következni) kezelése nehéz lesz, mert a jegybankárok eszköztára már kevésbé hatékony. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet kezelni, de a monetáris politika mellett nagyobb mértékben lesz szükség a fiskális politikára, és nem kicsi a valószínűsége a helikopterpénz bevetésének. Egy ilyen helyzet tovább rombolhatja a papírpénz értékállóságába vetett hitet. Ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy az arany ára a következő években emelkedni fog, de egy óvatos befektetőnek hosszú távon érdemes aranyat tartani.

Az utóbbi hónapokban több, aranytartalékolással kapcsolatos hír is megjelent. Van-e bármi jelentősége annak, hogy az orosz jegybank intenzíven aranyat vásárol, vagy hogy a Bundesbank Németországba szállítja aranytartalékait?

 

2010 óta a jegybankok újra az arany nettó vásárlói lettek, 2016 első három negyedévében azonban megjelent egy csökkenő tendencia, ami várhatóan 2017-ben is folytatódni fog.

 

 

A jegybankok arany vásárlása a tartalékok egyensúlyozását szolgálja, valamint jó alternatíva a jelenlegi alacsony hozamkörnyezetben. További szempont lehet, hogy míg a bankjegyek jelentős értékvesztést szenvednek el magas inflációs környezetben, addig az arany tartja magát.
Több olyan jegybank is van, amely időről időre aranyat vásárol. Ez leginkább a feltörekvő piaci jegybankokra jellemző, néhány példa látható az alábbi ábrán.

 

 

A feltörekvő országok esetében ez azért fontos, mert a dollár erősödésekor az aranytartalékok eladásával védhetik devizájukat.
Oroszország aranyvásárlása tehát nem feltétlenül adódik geopolitikai megfontolásokból (persze a valós indokokat nem feltétlenül ismerhetjük).
A Bundesbank pedig nem a teljes aranytartalékát szállíttatja át Németországba, az áthelyezést követően is jelentős állomány marad még New Yorkban és Londonban. Nagy jelentőséget tehát ennek sem tulajdonítanánk, de persze itt sem látunk a döntéshozók fejébe, és nem kizárt, hogy az óvatosság és a politikai motívumok is megjelennek a döntés hátterében.

 

Ha már arany, akkor miért nem ezüst?

 

 

Az ezüst fundamentumaival kevésbé vagyunk tisztában, mint az aranyéval, ezért ebben az eszközben nincs nagyon megalapozott véleményünk. Ha pusztán „menekülő eszközként” tekintünk az ezüstre, és az aranyhoz képest vizsgáljuk az árfolyamát, azt láthatjuk, hogy az arany jobban teljesített az elmúlt hat évben, és közel van a historikusan megfigyelhető relatív tetejéhez. Így akár számíthatnánk arra, hogy az aranynál jobban fog teljesíteni az ezüst. És fontos hogy ez csak relatív teljesítmény, ez alapján nem tudunk semmit mondani arról, hogy az árfolyam abszolút irányban fel, vagy le fog-e menni! Viszont még ennek a relatív értékelésnek a használhatóságát is árnyalja az a tény, hogy az éves aranytermelés csupán 7%-a kerül ipari felhasználásra, a többi szinte mind befektetési célokat szolgál. Ezzel szemben az ezüst esetében ez az arány több mint 50%, így emiatt nem csak a befektetői szentiment, hanem a reálgazdasági folyamatok is jóval direktebben hatnak az ezüst árára, ami indokolhat tartós eltérést a relatív teljesítményben is.